Az Amerikai Orvosszövetség elismeri az alkoholizmust, mint betegséget, amely megfékezhető, de meg nem gyógyítható. Egyik tünete az ivás iránti kontrollálhatatlan vágy. Az alkoholizmus egy súlyosbodó betegség. Ameddig az alkoholista folytatja az ivást, az ivás iránti beteges vágya egyre fokozottabb lesz. Ha a betegséget nem fékezzük meg, elmebajhoz vagy halálhoz vezet. Az alkoholizmus megfékezésének egyetlen módja a teljes absztinencia.

Az alkoholizmus életfogytig tartó betegség. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy még évekig tartó józanság után is, az alkoholista ismét nem tudja kontrollálni ivását, ha egyszer elkezdte.

Sok sikeres, alkoholizmus elleni kezelés ismert ma. Az AA a legismertebb, a legelterjedtebb és a leghatékonyabb,de vannak különböző támogató csoportok is. Az alkoholizmus többé nem tekinthető reménytelen állapotnak, feltéve, hogy felismerik és kezelik.

Mindenféle ember lehet alkoholista... Az alkoholistáknak csak 3.5 százaléka csavargó vagy lecsúszott alak. A többségnek van családja, vannak barátai, munkája és tökéletesen jól tevékenykedik, de ivásuk kihat életük más területeire családi, társadalmi életük vagy munkájuk szenvedi meg. Esetleg mindhárom. Az alkoholista ivása folytonos és egyre súlyosbodó problémát okoz élete bármely területén.

Az alkoholisták isznak mert azt gondolják, hogy inniuk kell. Ők az alkoholt mankónak és menekülésnek használják. Emocionális fájdalomban élnek és az alkoholt használják ennek a fájdalomnak a megszüntetésére. Esetleg oly mértékben függnek az alkoholtól, hogy meggyőződésük szerint képtelenek nélküle élni. Ez a kényszerképzetük.

Mikor az alkoholista megpróbál alkohol nélkül élni, elvonási tünetei olyan megsemmisítőek, hogy visszamenekül az iváshoz, mert úgy tűnik, hogy az ivás egyetlen módja annak, hogy megszabaduljon lelki gyötrelmeitől. Ez a függőségük.

 

A legtöbb alkoholista szeretne társasági ivóvá válni. Sok időt töltenek el és sok erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy megpróbálják ivásukat kontrollálni, hogy képesek legyenek úgy inni, mint más emberek. Megpróbálnak csak a hétvégén inni, vagy csak egy bizonyos italt. De sohasem lehetnek biztosak abban, hogy abba tudják hagyni az ivást, amikor akarják. Akkor sem hagynak fel az ivással, amikor önmaguknak tesznek erre ígéretet. Ez a rögeszméjük.

Ennek a betegségnek olyan a természete, hogy a páciens nem hiszi el önmagáról, hogy beteg. Ez a tagadásuk. A gyógyulás reménye annak felismerésén alapul, hogy segítségre van szükségük az ivással való felhagyás vágyán és készségükön annak bevallásához, hogy egyedül nem képesek a problémával megbírkózni